Az elveszett felvételekből  

-Nos, tisztelt uram? -Harry Potter, tiszteletére. -Nem lényeges. Dr. Perselus Piton vagyok. Nos, Mióta érzi úgy, hogy minden sarokból csak önre figyelnek, és önt akarják elkapni? -Amióta tényleg el akarnak kapni. -Értem. És miért akarják önt elkapni? Mit tett ön? -Azt, hogy még élek. -Nem elég arra, hogy eltegyék láb alól. Biztos, hogy az ellenfelei igaziak? -Igen, magam is megküzdöttem velük. -Értem. Honnan biztos benne, hogy azok nem az ön képzeletének szüleményei? -Mert megölték a keresztapámat is. -Ki is az ön keresztapja? -Sirius Black. -Ne csodálkozzon, ha megölnek olyasvalakit, aki vagy tucat és több ember életét oltotta ki egyszerre, köztük a legjobb barátjáét is. -Ez nem igaz! -Miről beszél? -Az a bizonyos barátja nem halt meg! -Tudja bizonyítani? Látta, esetleg ő is az ön fantáziájának szüleménye lenne? -Egészen biztosan valóságos volt. Még Lupin is üldözőbe vette. -Bocsánat? khm? ki az a Lupin? -A volt Sötét Varázslatok Kivédése tanárom. -Biztos benne? -Olyan biztos vagyok benne, hogy tanított is Roxfortban, hogy az életemet is feltenném rá. -Biztos benne, hogy az élete megér ennyit? -Jól van, akkor inkább valami mást. -Látja, terelődik a helyes útra. Ennek ellenére zavartságot látok az ön elméjében. -Ennyi zaklatás után ne is csodálkozzon! Folyamatosan meg akarnak ölni, a nevelőszüleim utálnak, az iskolában mindenki engem bámul, meg az újságok is velem foglalkoznak, ráadásul a Bájitaltan-tanárom is folyamatosan zaklat! -Maga itt ne ordítozzon és hazudozzon! Átlátok én magán! Ne képzelje magát feljebb! Maga itt alany és nem észosztogató! Itt ehhez csak nekem van jogom! Érti?! -Tudja, csak folyamatosan felháborít az, hogy megkérdőjelezik azoknak az embereknek a létezését, akikkel én az iskolában barátságban, esetleg ellenségeskedésben vagyok, hogy a Nagyurat ne is említsük. -Tudja, fiam, maga túl átlátszó. Az agya készségesen feltárja magát előttem, nem kell ehhez okklumenciát, hipnózist se használnom. Vakmerő ugyan, de a mindennapi stresszek olyan szinten felzaklatják, mint még embert soha. Higgye el, nem egyszer kerül az ember bajba életében, esetleg nem tetszik valakinek a képe, és ?mit adja Merlin? kedve támad átkot szórni rá. Hogy maga híres személy, ez különösen okot ad rá. A Nagyúrral pedig ne packázzon, mert ráfázik, ehhez nem szükséges diploma, hogy megmondjam. -Én nem úgy érzem, hogy ez a mindennapi stressz. Azért nem mindennapos dolog az, ha valaki hangokat hall. -Tudja mit? Ha már ennyire paranoiás, menjen és kezeltesse magát a Szent Mungóban. Én nem vagyok hajlandó celluloidot és pénzt pazarolni magára, pláne nem főműsoridőben. Hordja el innét magát, maga átkozott ropiember, amíg szépen mondom! -Maga pont olyan, mint a Bájitaltan-tanárom! -Talán azért, mert az is vagyok! De akkor is húzza el innen magát, Potter, mert olyan átkot szórok magára nagyközönség előtt, hogy azt egy életre megemlegeti! Tűnés!  

Innentől a cenzorok sajnos nem engedték meg, hogy idézzük a történéseket. Elnézést kérünk.   -Harry Potter nem vállalta be. És ön?